Szombathelyen már a repülés kezdetén voltak pilóták. 1913 nyarán például a vidéki nagyvárosokat végiglátogató Dobos István szállt le városunk határában Albatrosz gépével. Nem sokkal később, 1913. október 5-én a Magyar Aero Szövetség hirdetett repülőversenyt Szombathelyen, ahol gyorsasági, magassági és időtartam kategóriában mérhették össze erejüket és tudásukat a résztvevők. Whittman Pálmai Viktor az első két kategóriát meg is nyerte, bár a verseny után a gépe teljesen összetört, viszont ő és utasa sértetlenül hagyhatták el a roncsot.
Fotó: Szent-Isvtvany Dezső via Fortepan.hu
A hivatalos megalapításig, egészen 1915-ig kellett várni, mikor katonai repülőtérként kezdte meg működését. Ennek rendkívül egyszerű oka az volt, hogy Olaszország hirtelen hadba lépett, ezért a hadügyi kormányzat elrendelte a 4. repülő pótszázad Szombathelyre helyezését. Az új repülőtérnek a Nagymező adott otthont, ami azelőtt lovassági gyakorlótér volt. A környék arculata hamar megváltozott, betonhangárok, szerelőműhelyek és raktárak nőttek ki szinte a semmiből, de ekkor készült el a bekötő út is.
Fotó: Szent-Isvtvany Dezső via Fortepan.hu
A trianoni békeszerződés után megszüntették, 1924-ben pedig újra létrehozták a katonai repülőteret és repülő-iskolát, ez lett a Magyar Királyi Repülőgép-vezető Iskola (REGVI). Egy évvel később, 1925-ben már több mint 16 ezer felszállást tudhatott magáénak a szombathelyi reptér, először Oravecz, később Bristol és Udet gépeket használtak. 1928-ban és 1929-ben komoly fejlődésnek indult a hely, megvették a Söptéig nyúló földdarabot. Ez lett a B reptér, a Vát melletti már korábban is használt részek a C és D repterek lettek. Ekkoriban ez volt az ország legnagyobb kiképzőbázisa a maga mintegy 4 négyzetkilométeres alapterületével. Az 1930-as évektől már vadász és bombázó pilótákat oktattak és itt vették át az Olaszországból beszerzett gépeket is.
Fotó: Szent-Isvtvany Dezső via Fortepan.hu
Ezzel együtt jött a sportrepülés időszaka is és 1934-ben megalakult a Repülő egyesület, amire a Magyar Aero Szövetség adott pénzt. A lelkes tagok pedig megépítették a Haladás névre keresztelt Zöglinget és ajándékba kaptak egy másikat is.
A második világháborúban átértékelődött a reptér szerepe. 1940-ben például a Bagolyvár mellől az Újperinti rétre költözött az egész. A feladatkörök ellenben nem változtak sokat, a fő cél még mindig az utánpótlás minél gyorsabb biztosítása volt. Ehhez folyamatos fejlesztésekre volt szükség. 1942-ben a vitorlázórepülők gyakorlati képzését Vátra költöztették, ezzel egy időben a gumiköteles indítást csörlős üzemre cserélték. Bár ebben az időben megint a katonai repülésé lett a főszerep, a sportrepülés is tovább működhetett. A háború pusztításai elől a vitorlázó gépeket a Batthyány-majorban, a Csákánydoroszlóban és a nárai plébánia pajtájában rejtették el.
Fotó: Szent-Isvtvany Dezső via Fortepan.hu
1944-től megkezdték a légicsapások elleni védművek építését, az első légitámadás 1944. július 26-án késő délelőtt érte a szombathelyi repteret. 1945. március 25. és 28. között az összes hangárt felrobbantották, erre a Vörös Hadsereg előrenyomulása miatt volt szükség. Mivel kiépített földi védelem nem volt, ezért az ismétlődő támadásokat a repülők igyekeztek visszaverni, de kellő tapasztalat híján, esélyük sem volt. Végül 1945. március 29-én a reggeli órákban a Vörös Hadsereg 6. gépesített-dandár harckocsiezrede harc nélkül foglalhatta el a szombathelyi légi bázist. Ekkorra már használhatatlan állapotban volt az egész.
Fotó: Szent-Isvtvany Dezső via Fortepan.hu
1948-ban aztán beindult az intenzív vitorlásrepülő-élet, ekkor rendezték meg a háború utáni első sportrepülő tábort. Ezek után a sportrepülést politikai nyomásra, 1949-ben hét évre azonnal meg is szüntették. Az 1951-ben megalakult MRSZ vezetését is megkeresték páran, de hiába. A hét év alatt a pápai repülőklub fogadta hétvégenként a szombathelyi pilótákat. A nem túl kellemes időszak 1957. július 1-jén zárult le, ekkor már ismét a szombathelyi repteret használhatták a pilóták.
Fotó: Szent-Isvtvany Dezső via Fortepan.hu
Az újrakezdés pedig ismét aktív repülőéletet hozott. A Szombathelyi Sportrepülők 1966-ban felvették a Leonov Repülőklub nevet, majd 1968-ban B kategóriássá minősítették őket és ezzel együtt az állami támogatást is megvonták tőlük. Először csak javították a Góbé típusú gépeket Szombathelyen, 1982-től viszont már gyártották is. Az első itt készült gépet meg is kapták ajándékba, viszont a rendszerváltáskor a cég megszűnt, az üzemből pedig hangár lett.
