Aszódon, Selmecbányán és Pozsonyban végezte gimnáziumi tanulmányait, az egyetemet pedig Jénában és Halléban látogatta.
Neve szorosan összeforrott a híres selmeci evangélikus líceummal, hiszen diákja, tanára és igazgatója is volt az iskolának, feldolgozta annak történetét, ráhagyta vagyonát stb. Az ikladi evangélikus szülők gyermeküket 1827-ben iratták be ebbe az intézetbe. Itt-tartózkodásának természetesen több dokumentum is őrzi emlékét. Arról például, hogy a Magyar Literatúrai Társaságnak is tagja volt, a kört alapító és annak történetét feldolgozó Homokay Pál könyvéből értesülhetünk. (Homokay P., 1832. 216. l.) A kör egyik érdemkönyvének kéziratos történetében pedig arról olvashatunk, hogy Breznyik a diákszínjátszásból is kivette részét Selmecen; a Tisztségre vágyók című vígjátékban vállalt szerepet. (Pesthy I., 1893. 269. l.)
Breznyik János aztán 1842. február 12-én került tanárként a városba. Amikor a gimnáziumba megérkezett, az ünnepélyes beiktatáson latinul köszöntötték őt, „holott ő magyarul fejtegette, hogy a gimnáziumi nevelés alapjául a beállt magyarosodás korszakában is a hellen s latin classikusok tanulmányozását kell tenni, de az épületnek, mely az alapon emeltetik, magyarnak kell lennie, azaz a hellen s latin classikusok magyarázata mellett a többi tantárgyakat magyar nyelven előadni.” (Breznyik J., 1889. 259. l.)
A líceum „magyar irodalmi tanszékének” felállítását csak a negyvenes évek elejére sikerült elérni. Azt a küzdelmes harcot, melyet ennek érdekében itt ki kellett fejteni, Breznyik jól érzékelteti iskolatörténetében, megemlítve többek közt, hogy „mikor a kerül. gyűlés 1808-ban a selmeci gimnasiumot kerületinek nyilvánította s egy tanár díjazását elvállalá, ennek tisztévé tette, hogy a magyar nyelvet is előadja. A nyelvet elő is adták a felsőbb osztályokban latin nyelven Severlay nyelvtana szerint, de nem volt benne nagy köszönet. Főgondot mindig a latinra fordították, még a német nyelvet is nagyobb gonddal ápolták…” (Breznyik J., 1889. 313. l.) Magyarország történetét is csak a grammatikai osztályban adták elő magyarul. Éppen ezért Selmecen nagy szerepe volt a már 1826-ban „felállított” Magyar Társaságnak, melynek első tagjai közt ott találjuk Breznyiket is. Ennek keretében hetente két órában tartottak a felsőbb osztályosok magyar nyelvi gyakorlatokat.
Breznyik, aki elsősorban a magyar nyelv és irodalom tanárának volt meghíva, „tekintetbe nem véve, hogy elődje csak a magyar nyelvtant adta elő magyarul, a többi rábízott tárgyakat pedig latinul, ő minden tantárgyat magyarul kezdett előadni”. (Breznyik J., 1889. 217. l.) Így oktatta önkényesen, de bátran magyarul az állam- és újkori történetet, valamint a statisztikát.
A magyar nyelv és irodalom tanáraként természetesen a magyar irodalmi kör munkáját is irányította és hathatósan segítette. 1849-ig az iskola igazgatói tisztjét kétszer is betöltötte. Az 1848/49-es forradalmi mozgalmakból bátran kivette részét, a hazáért fegyverrel is harcolt. Az egyik róla szóló megemlékezésben olvassuk, hogy „lelkiismeretesebb nemzetőre alig lehetett a magyar hadak fővezérének, mint a mi Breznyikünk”. (Vörös F., 1901. 73. l.) A szabadságharc után megfosztották hivatalától, s éveken át nevelősködéssel kereste kenyerét, többek közt a Sembery családnál is a Hont megyei Szúdon.
1858-ban ismét igazgatóként térhetett vissza az intézetbe. Tisztségét 1889-ig töltötte be. Mint írták: „Arról a gondoskodásról, mellyel nagy családja tagjait: a vezetése alatt felvirágzott intézet növendékeit elhalmozta, csodákat lehetne írni. Leleményessége, mellyel az egyes jótékony alapokat növelte, kifogyhatatlan vala.” (Vörös F., 1901. 73. l.) Kiválóan működött igazgatósága alatt az iskola tápintézete, amely a tanulók étkeztetéséről gondoskodott elsősorban. Breznyik nem riadt meg az akadályoktól, és nem keseredett el akkor sem, mikor az iskolától megvonták a támogatást. A kibocsátott háromnyelvű „folyamodvánnyal” a diákok felkeresték a mecénásokat, s kérték a támogatásukat.
Breznyik iskolapolitikusként, szakíróként, a pedagógia elméleti kérdéseivel foglalkozó szakemberként országos hírnévre is szert tett. Már a negyvenes évek végén tevékenyen részt vett a pedagógiai mozgalmakban, Brassai Sámuel, Péczely József, Tarczy Lajos és Vandrák András társaságában olyan nyilatkozatot írt alá, melyben felszólították a hazát, hogy „vallásszabadságot biztosítva, a tudományt és annak nevelőintézményét, az iskolát szabadítsa meg a vallásfelekezeti korlátoktól. Szerintük a tanügynek a tanszabadság fenntartása mellett az államtól kell függnie, a tanítónak pedig a haza hivatalnokának kell lennie”. (Horváth M. főszerk., 1988. 358. l.)
Breznyik közoktatással kapcsolatos értékes beszédei a selmeci líceum Értesítőiben is megjelentek. 1852-ben Pesten kiadták a Tervezet a magyarhoni Ág. h. hv. tanodák czélszerű elrendezésére című munkáját is. Ugyanott látott napvilágot 1853-ban a Cigánynyelv elemei című dolgozata. Szintén Pesten jelentette meg 1869-ben fontos munkáját az alábbi címmel: A selmeczi bányakerületi ev. Lyceum tanári karának véleményadása a m. kir. kormánynak a gimnáziumokat és lyceumokat szervező tanterve ügyében.
Országos viszonylatban is kiemelkedő munka A selmecbányai Ágost. hitv. evang. egyház és Lyceum története, melynek első kötete 1883-ban, a második /második és harmadik füzet/ 1889-ben jelent meg Selmecbányán. A szerző hiteles forrásokra támaszkodva, országos összefüggésekbe ágyazva dolgozza fel a bányakerületi evangélikus egyház és a híres líceum több évszázados történetét. Értékes leírásokat közöl a templom- és iskolaépítésekre vonatkozólag, bemutatja az egyes tanterveket, a gimnáziumi típusok változásait stb.
Figyelemre méltó adalékokat közöl az a fejezet is, melyben Petőfi selmeci hónapjairól, barátairól és tanárairól esik szó. Rámutat a problémák hátterére: a pánszláv mozgalmak tevékenységére, az anyanyelvi oktatás hiányára, a latin nyelv túlzott favorizálására, de érzékelteti az iskola és a környék társadalmi és nemzetiségi sokszínűségét is.
Breznyikről feltétlen el kell mondanunk, hogy ő volt Selmecen Mikszáth magyartanára, s egyben az igazgatói teendőket is ő látta el akkor. A magyar nyelven és irodalmon kívül még oktatta Magyarország és a magyarhoni protestáns egyház történetét, valamint a hellén /görög/ nyelvet. Mikszáth írásbeli érettségijekor Breznyik a magyar és a görög nyelvet „ügyelte fel”.
Annak ellenére, hogy a kiváló igazgató több nyelvet /latin, görög, német, szlovák/ beszélt, kezdettől hangsúlyozta az anyanyelvi oktatás fontosságát. Bírálóan szólt több helyen is arról, hogy például Petőfi korában itt még a magyar történelmet sem tanulhatták anyanyelvükön a diákok.
Breznyik János 1897. május 8-án hunyt el Selmecbányán. Temetésén több ezren kísérték őt a selmeci evangélikus temetőbe, ahol a tanítványok 1900 őszén síremléket állítottak mesterüknek. Hosszú időn át ez volt a régi diákok egyik zarándokhelye, s a síremlék még ma is áll. A líceum 1901-es évkönyvében írta Vitális István a síremlékállítás kapcsán az alábbiakat:
„A temetőben meg Breznyik János sírhalma fölött ott emelkedik immár s díszes emlékkő, homlokán azzal a babérkoszorúval, amelybe Breznyik Jánosnak majd mindegyik tanítványa fűzött egy-egy levelet, ott áll a szilárd márványkő, hogy hirdesse a jövő nemzedéknek is a dicsőült nagy mester érdemeit és a hű tanítványok háláját!”
(Forrásmunkák: Csáky Károly: Jeles elődeink. Dunaszerdahely, 2002.; Híres selmecbányai tanárok. Dunaszerdahely, 2003.)
